A sintoizmus alaptanítása
2006.03.05. 11:05
----->
sintoizmus megértésében a "kami" szó kulcsfogalom, melynek jelentése leginkább mint "felsőbb lény", "magasabbrendű lény" közelítő fogalmakkal adható leginkább vissza. Kami-jelleggel rendelkezik minden, ami vallásilag tiszteletre méltó: az ég és a föld istenségei, a szellemek, az állatok, a növények, a hegyek, a tavak, tehát minden, ami valamiképpen rendkívüli. A tennó, a császár maga is kaminak minősül (arami-kami: látható isten). A japánok, a kami-lények nagy száma miatt 8 millió kamit fogadnak el (jao-jorozu-no-kami) és az országot gyakran "sinkokunak", a kamik országának is nevezik. A kamik között különleges jelentőségű személyek, istenségek is találhatók, melyeknek gyakran külön szentélyeket is emelnek. Ilyen Amateraszu (az égen világító) vagy Inari a rizsisten, akinek szimbolikus követe a róka, aki jelenlétével oltalmazza a rizsföldeket. Kami-Musubi a születések és keletkezések istene, Kondzsin vagy Kane-no-kami maga a fémisten, aki az emberekre szenvedést és halált zúdít. Az esőisten Taka-Okami, a hegyekben lakik és sárkány formájú. Az egykori békés Ojin császárt (270-312) mint Hacsiman hadistent tisztelik. Helyi védőistenségei egyaránt vannak falvaknak, városoknak és igazgatási körzeteknek is. Ezek szentélyeihez viszik az újszülött fiúkat 31, a lányokat 33 nappal a születésük után, hogy ott nevet kapjanak és az istenség életre szóló védelmét megkapják. Minden sinto család otthonában található egy kami-daná, egyfajta oltár, melyen általában több "mija" azaz kisebb ereklye található. Itt a család tagjai ételt és cseresznyefa ágakat ("szakaki" vagy "szakiki") mutatnak be felajánlásképpen a ház őrző kamijának. A sintoizmus legfontosabb forrásművei a Kodzsiki és a Nihongi. A Gemmjo-tennó császárnő (708-714) által megbízott tudós, Óno-Jaszumaru gyűjti össze Japán régi hagyományait és adja ki 712-ben a Kodzsikit, "A régi idők krónikája" címmel. A mű az ország történetét az istenek korszakától Szuikó császárnő haláláig (i.sz. 628-ig) beszéli el. Nem sokkal később, Toneri herceg (676-735) tárja a nyilvánosság elé az általa és több tudós által írt Nihongit (Japán évkönyvei), mely szintén mitologikus elemekkel átszőtt történeti jellegű mű. A számos további fontos mű közül a 927-ben megjelent Engisiki című szertartáskönyv érdemel még külön említést.
|